A teve és a patkány

Egyszer egy teve megszökött a gazdájától. Ment, mendegélt magában úttalan utakon, jobbra-balra, mindenfelé, s amint ment, húzódott utána a kötőfék. Arrafelé járt egy patkány. Mit gondolt, mit nem a patkány, megkapta a kötőféknek a végét, aztán hirtelen a teve elé szaladott, mintha vezette volna.
Mondotta is magában:
"Lám, milyen erős vagyok én! Egy tevét vezetek!"
Hát csak mentek, mendegéltek, hanem egyszer egy nagy folyamnak a partjára értek. Ott a patkány megállott. Nézett jobbra-balra, előre-hátra, de menni tovább nem mert.
- Na, eredj tovább! - biztatta a teve.
- Nem merek ám - mondotta a patkány -, mert mély a víz nekem!
- Ugyan - mondotta a teve -, nem mély víz az, legfeljebb térdig ér.
Azzal szépen be is ment a vízbe a teve, be egészen a közepére. Ottan megállott, s visszaszólt a patkánynak:
- No, látod, hogy csak a térdemig ér a víz?
- Meghiszem azt - mondotta a patkány -, csakhogy nagy különbség van a te térded meg az én térdem között. Tudod mit, teve? Gyere vissza, felülök a hátadra, s vígy át a vízen.
A teve vissza is jött, de azt mondta a patkánynak:
- Hallod-e, patkány, valld meg a hibádat. Lásd be, hogy önhitt voltál, s ígérd meg nekem, hogy szerény leszel ezután. Akkor azután átviszlek a vízen.
Bezzeg hogy a patkány megígérte.
Azzal szépen felült a teve hátára, s általmentek a víznek a másik partjára.
Itt a vége, fuss el véle!


Hol van India ?