A tizenkét hónap

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, aki gyógynövényeket gyûjtött az erdõben.
Egy nap egy barlangra lett figyelmes. Óvatosan, vigyázva bedugta a fejét, s uramfia, ugyancsak elcsodálkozott. Tizenkét suhancot látott ott egy padkán ülni egymás mellett, szép sorjában. Voltak köztük lányok és fiúk, az egyik fehérben volt, a másik zöldben, a harmadik aranysárgában.
Ők voltak a tizenkét hónap.
Meg is kérdezték az öreganyót:
- Mondd csak meg nekünk, melyik hónapot tartod a legszebbnek?
Az öreganyó végignézett rajtuk, és ezt válaszolta:
- Mind a tizenkét hónap igen szép.
Januárban hullik a hó, februárban esik az esõ, márciusban bimbóznak a rügyek - mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörû!

Akkor a tizenkét suhanc felállt, és így szólt az öregasszonyhoz:- Gyere csak közelebb, kedves öreganyó! Add csak ide nekünk a kosaradat, és a kendõdet! - színültig telerakták õket ragyogó arany és ezüst pénzdarabokkal.
Az öreganyó kedvesen megköszönte jóságukat, és elindult hazafelé.

Ennek az öreganyónak a szomszédságában élt egy gonosz, irigy vénasszony , aki folyton ott sündörgött a házuk táján. Most is bekopogott hozzájuk.



- Ejnye, ejnyeee, hogy jutottál, lelkecském ehhez a sok pénzhez? - érdeklõdött ravaszul.
Az öreganyó jószívû volt, és elmondta, hogy kikkel találkozott.

A kapzsi vénasszony azonnal útnak indult, és egy nagy-nagy puttonyt is kötött a hátára.
Megtalálta a barlangot, s ott bent, egymás mellett ült a lócán szép sorjában a tizenkét fiatal suhanc.
Megkérdezték õt is, hogy mi járatban van erre, s arról is faggatták, hogy melyiket tartja a legszebb hónapnak.
A vénasszony zsémbeskedve felelt kérdésükre:
- Áá..., egyik sem ér egy fabatkát sem, rossz valamennyi hónap! Fúj!

A suhancok erre elkérték a puttonyát, és megtöltötték valamivel. Hogy mivel, azt nem tudta a vénasszony, mert egy kendõvel letakarták.
Nagy nehezen sántikált haza a vénasszony, mert a puttony alaposan nyomta a vállát és a hátát.
Ahogy hazaért, rikácsolva szólította valamennyi gyermekét. A gyermekek és a vénasszonyok nekiestek mohón a puttonynak, hogy könyökig vájkáljanak a drága ezüst - és aranypénzekben...., de mindannyian sziszegve és jajgatva kapták vissza a kezüket, mert csak a tetején volt néhány aranypénz, a többi bogáncs volt, szamárkóró és tüske.

A vénasszony méltatlankodva szaladt át az öreganyóhoz:
- Hé, mit tettél velem? Elmentem én is a barlangba, beszéltem én is a tizenkét suhanccal, megtöltötték az én kosaramat is, de pénz helyett nekem szamárkórót, tövist és bongáncsot adtak!
Az öreganyó mosolyogva magyarázta a pórul járt kapzsi vénasszonynak:
- Én azt mondtam, hogy mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörû, ezért adtak nekem pénzt. És te pedig azért kaptál bogáncsot, tövist, és szamárkórót, mert te nem szereted egyik hónapot sem.
Mert tudd meg, a tizenkét hónap mindenkihez jó vagy rossz: - aszerint, hogy ki mit vár tõlük !

Hol van Görögország ?